Eddig nem tapasztalt erő lakozik abban, amikor eldöntöm, és maradéktalanul meg is valósítom, hogy kizárom a szexet, sőt, az erotikát is az életemből. Nem, nem lettem apáca, nem vagyok az a típus, távol áll tőlem a konzervatív hitélet. Sőt, inkább feminista vagyok, és szerintem ez önmagában már elég.
Nem csak bizonyítani akarom, hogy tizenakárhány évet gyerekként-kiskamaszként, szex nélkül lehúzva mindez folytatható a felnőtté válás után és még tovább is, hanem megosztani egy felismerést: vannak a párok, meg a nem párok. Valahogy úgy, mint a demokratikus politikában, amiben senki sem állíthatja, hogy van a jó, meg a rossz oldal. Egy egyedül élő ember nem kevesebb a párnál, akik energiáikat egymásnak tálalják, míg akit nem köt le egy [kövezzetek meg, de] felesleges napi szex, veszekedés, "legyünkegyüttisidőtöltés", "megakarlaktartani, ezértezjárafejemben", "kúrvérafélténeknyvagyok, ezértezjárafejemben" és még sorolhatnám, hanem jut elég figyelem és elmélyülés a [szerintem] fontosabb dolgokra is.
Úgy érzem, nem tudnék egy önfeláldozó feleség, nyüzsgő gyerekeknek szigorú anyja lenni, aki a "kellemetlent" testesíti meg, apuci meg essetleg a kellemeset, ő nem nevel, vele szórakozni lehet. És elhidegülnek a kölkek, mert este töltök velük a napi meló és a háztartás után egy kis időt, ahogy növekszenek, egyre kevesebbet. Aztán a férj lelép egy huszonévessel, egyedül hagyva negyvenes-ötvenes feleségét, aki találjon ezek után értelmet az életének... Nos, én ezt a 15[-20] évet ugrom át lelkiismeretfurdalás nélkül. És?
De ez csak egy apró kiragadvány abból a sokmindenből, aminek nem hiába állok ellen. Elég kicsit keletebbre nézni, és ökölbe szorul a kezem.
Engem senki se tartson vénlánynak, öregnek, ráncosnak. A társadalom fölösleges tagjának. Önálló vagyok, érett, egyéniség. Én így szeretem magam, szeressen mindenki így. Van ismerősöm, aki már köszönés helyett is a gyarapodó ősz hajszálaimmal foglalkozik, miért nem tépem ki [!], meg a nap híre, hogy őt ma 5 évvel fiatalabbnak nézték. Szóval a környezetemen jókat mulatok. Bosszankodhatnék is, de azzal a saját vérnyomásom borul, úgyhogy széles mosollyal végighallgatom, micsoda ellentmondásokba ütközik az öregedés és hímvadászat és ráncok és ki tudja mi mindennel a monológjában, aztán kommentár nélkül témát váltok.
Beszélgessünk a citromtortáról!
Hogy szexről is írjak [de nem hiányzik, boldog ember lettem]: nagy horderejű események az eddiginél is mellékesebb vágányra terelték ezt a "szükségletet", és bár nem nyerhet a lottón senki, ha nem vesz szelvényt, többet nem csinálok magamból hülyét azzal, hogy aki kopogtat, azt föltétlenül beengedem. Úgy tűnik, végre sikerült pontot tenni szexuális életem végére. Kifejezetten élvezem, hogy az elmúlt 1-1,5 évben "cominoutoltam", mint meggyőződéses szingli. Hónapok óta nem maszturbáltam, minek eredményeként megundorodtam a szextől, még a tv-t is elkapcsolom, ha egy jelenet túlzásokba esik. Erotikus álmaim megszűntek. Soha, egy pillanatra sem merül fel, hogy valakivel flörtölhetnékem lehetne, vagy ha közelednek, potenciális szexpartnert, illetve élettársat lássak a férfiakban. Megváltoztam, sikerült átlépnem egy régóta vágyott határt. Még csak hárítanom sem kell, egyszerűen nem megyek el addig, erőlködés és lemondás nélkül. Higgadtan, megkönnyebbülve. Mosolyogva.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.