Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

sex user

Addig vártam, hogy már nem is tudom. Kell ez nekem? Ahhoz kell, hogy szeressenek.

Friss topikok

  • pittscards: Megnézheted ezt a terápiát: www.sexualgrounding.hu/index-magyar.html (2014.02.26. 08:06) Vége
  • Nevu Sere: @titokmacsek: Nem, a kultúra szót csak azért használtam, mert az ember képes maga eldönteni, mit k... (2012.09.12. 09:29) Beszélgessünk a citromtortáról!

Vége

2012.09.12. 09:27 | Nevu Sere | 8 komment

Töröltem a blogot, 4 év mind a 40 posztját [a legutolsót kivéve], a többszáz kommenttel együtt. A szégyenérzet nem szűnik, hanem egyre erősödik. Puritán, "titokmentes" életmódomat viszont sikeresen tartom - még mielőtt sokan azt mondanák, hogy inkább dugjak egy jót, elmúlik, nem, nem múlik el, fokozódik. Túl sokszor próbáltam már... A lelkiismeretfurdalás napi szinten zavarja nyugalomra berendezkedett életemet, és az is sűrűn eszembe jut, hogy ez a blog még fertőzi a világhálót... nem, semmi nincs már így.

Rögtön a legelején elszúrtam a szexuális életemet, utána még megtapostam és rúgtam bele jópárat, tapasztalt szexblog-olvasókat is meglepve... magamra vessek. Ezt csak elfelejteni lehet, jóvá tenni legfeljebb az elhatározásokkal, hittel, vallással.

Bajban volt a lelkem és a testem, de már túlestem azon a sötét korszakon. Az ellenállás, ha olyan szituációba keveredek, magától értetődő, mindent megmagyaráz. És már szituáció sincs, mert nem járok bulizni, nem iszom alkoholt, más helyzetben meg tiszta fejjel meg tudom magamat védeni.

Úgy kell élnem az életem, hogy képes legyek elfogadni magam. Nem akarok ágyast, szeretőt, élettársat. Partnert. Nincs rá szükségem, nyűg, fölösleg. De gyerekeim apja még bekopoghat, ha eléggé elszánt, hogy... akar gyereket, nem vár a családdal 40-45 éves koromig, nem hagy ott addig egy 20 évesért, és aki nem szégyell elvenni. Már nem áll távol tőlem a hitélet, segít a tisztulásban, és én most nem vágyom jobban másra, minthogy... de az már nem ebbe a blogba tartozik.

Igen, visszatértem a kezdetekhez [ha valamely olvasóm még emlékszik az első bejegyzésre]. Egy vallásos férfival még sikerülhet... talán. Utolsó pillanatok.

Címkék: - Címkék

Beszélgessünk a citromtortáról!

2012.01.13. 19:53 | Nevu Sere | 6 komment

wineend.jpgEddig nem tapasztalt erő lakozik abban, amikor eldöntöm, és maradéktalanul meg is valósítom, hogy kizárom a szexet, sőt, az erotikát is az életemből. Nem, nem lettem apáca, nem vagyok az a típus, távol áll tőlem a konzervatív hitélet. Sőt, inkább feminista vagyok, és szerintem ez önmagában már elég.

Nem csak bizonyítani akarom, hogy tizenakárhány évet gyerekként-kiskamaszként, szex nélkül lehúzva mindez folytatható a felnőtté válás után és még tovább is, hanem megosztani egy felismerést: vannak a párok, meg a nem párok. Valahogy úgy, mint a demokratikus politikában, amiben senki sem állíthatja, hogy van a , meg a rossz oldal. Egy egyedül élő ember nem kevesebb a párnál, akik energiáikat egymásnak tálalják, míg akit nem köt le egy [kövezzetek meg, de] felesleges napi szex, veszekedés, "legyünkegyüttisidőtöltés", "megakarlaktartani, ezértezjárafejemben", "kúrvérafélténeknyvagyok, ezértezjárafejemben" és még sorolhatnám, hanem jut elég figyelem és elmélyülés a [szerintem] fontosabb dolgokra is.

Úgy érzem, nem tudnék egy önfeláldozó feleség, nyüzsgő gyerekeknek szigorú anyja lenni, aki a "kellemetlent" testesíti meg, apuci meg essetleg a kellemeset, ő nem nevel, vele szórakozni lehet. És elhidegülnek a kölkek, mert este töltök velük a napi meló és a háztartás után egy kis időt, ahogy növekszenek, egyre kevesebbet. Aztán a férj lelép egy huszonévessel, egyedül hagyva negyvenes-ötvenes feleségét, aki találjon ezek után értelmet az életének... Nos, én ezt a 15[-20] évet ugrom át lelkiismeretfurdalás nélkül. És?

De ez csak egy apró kiragadvány abból a sokmindenből, aminek nem hiába állok ellen. Elég kicsit keletebbre nézni, és ökölbe szorul a kezem.

Engem senki se tartson vénlánynak, öregnek, ráncosnak. A társadalom fölösleges tagjának. Önálló vagyok, érett, egyéniség. Én így szeretem magam, szeressen mindenki így. Van ismerősöm, aki már köszönés helyett is a gyarapodó ősz hajszálaimmal foglalkozik, miért nem tépem ki [!], meg a nap híre, hogy őt ma 5 évvel fiatalabbnak nézték. Szóval a környezetemen jókat mulatok. Bosszankodhatnék is, de azzal a saját vérnyomásom borul, úgyhogy széles mosollyal végighallgatom, micsoda ellentmondásokba ütközik az öregedés és hímvadászat és ráncok és ki tudja mi mindennel a monológjában, aztán kommentár nélkül témát váltok.

Beszélgessünk a citromtortáról!

Hogy szexről is írjak [de nem hiányzik, boldog ember lettem]: nagy horderejű események az eddiginél is mellékesebb vágányra terelték ezt a "szükségletet", és bár nem nyerhet a lottón senki, ha nem vesz szelvényt, többet nem csinálok magamból hülyét azzal, hogy aki kopogtat, azt föltétlenül beengedem. Úgy tűnik, végre sikerült pontot tenni szexuális életem végére. Kifejezetten élvezem, hogy az elmúlt 1-1,5 évben "cominoutoltam", mint meggyőződéses szingli. Hónapok óta nem maszturbáltam, minek eredményeként megundorodtam a szextől, még a tv-t is elkapcsolom, ha egy jelenet túlzásokba esik. Erotikus álmaim megszűntek. Soha, egy pillanatra sem merül fel, hogy valakivel flörtölhetnékem lehetne, vagy ha közelednek, potenciális szexpartnert, illetve élettársat lássak a férfiakban. Megváltoztam, sikerült átlépnem egy régóta vágyott határt. Még csak hárítanom sem kell, egyszerűen nem megyek el addig, erőlködés és lemondás nélkül. Higgadtan, megkönnyebbülve. Mosolyogva.